Idõrõl idõre felbukkan a piramisok rejtélye. Az RTL CLUB adása keretében bemutattak egy Oroszországban mûködõ piramist. Építõje Alexander Golod gyakorlati példákkal bizonyította, hogy a piramisok a mai fizikai tudásunk számára még megmagyarázhatatlan jelenségeket produkálnak.
A piramis belsejében min. 40 fokot mértek, ennek ellenére a víz még folyékony állapotban maradt. Egy ütésre láncreakciószerûen a víz kikristályosodott és megfagyott. A piramisban tárolt magvak az elvetést követõen kétszer annyi termést hoztak, az olajos magvak olajtartalma jóval magasabb, a piramisban tartózkodó emberek ellenálló képessége a betegségekkel szemben nagyobb lett.
A környéken mûködõ radarállomás a piramis csúcsa felett 2 km magas és 500 m széles kiterjedésû ionizált légoszlopot mért és rögzített.
E kedvezõ tapasztalatok alapján a mezõgazdasági minisztérium elrendelte a vetõmagvak piramisban történõ tárolását.
Minden, ami élõ az víz. Minden, amiben víz van, élhet
Az ókori görög tudósok ugyanolyan nagy érdeklõdéssel figyelték a piramisokat, mint mi ma, azzal a különbséggel, hogy akkor még rendelkezésre álltak az alexandriai könyvtár papirusz tekercsei, amibõl a piramisok tudása, alaptechnikája megfejthetõ volt. Görög-, perzsa-, bizánci- és a római birodalom vajon miért nem épített a piramisokhoz hasonló építményeket, ez miért csak a majáknál, Peruban és a brazil õserdõben találhatóak. A válasz nem egyértelmû. Nagyon sok kultúra építészetében találhatunk hasonló csúcsszögû építményeket mint a piramisok, csak amíg azoknak négy oldalélük van az égtájaknak megfelelõen elrendezve, addig a kúpoknak, kupoláknak köralapú a talapzatuk.
Hippokratész kútja, amely Kos szigetén található, hasonlóképpen megfelel a piramisok arányainak. Az eredeti kút tetején létezett még egy csúcs, amely a végleges magasságot megadta az építménynek. A kút kifolyó nyílása egyharmados magasságban helyezkedik el a kupola teljes magasságához képest. A most is még megtalálható építményben a piramisokban hasonló pozitív sugárzás mérhetõ. Számtalan templom gömbkupolája alá építettek altemplomokat, ahol a mai kor régészei tökéletes mumifikációkat fedeznek fel.
Miért van az, hogy a piramis sírkamráiból eltávolított szarkofágok pl. Londonba elszállítva egy-két hónap alatt teljesen szétporladnak? A tudósok a szennyezett levegõre és a vizsgálati vegyszerekre gyanakodtak. Az igazság valahol máshol van.
A kutatók eljutottak odáig, hogy a Kheopsz piramis csúcsszöge nagyon hasonlít a vízmolekula valencia szögéhez, mely a két hidrogénatom helyzete az oxigénatomhoz képest.
„Mit tud a hal a vízrõl, amiben egész életében úszkál?! – Albert Einstein.” Mit tud az ember a vízrõl, amely testének 70%-át alkotja? Megállapíthatjuk, hogy az emberi test kémiailag egy igen híg vizes „oldat”, amely lényegében egy híg sóoldatnak tekinthetõ. Koncentrációját tekintve nem több, mint ha 5-10 g konyhasót feloldanánk egy pohár vízben. Legfõbb vegyületi alkotórészeink: 16,8 % fehérje, 10,5 % zsír, 5,6 % szervetlen só, 1,2% szénhidrát. Az anyaméhben a magzat közel 90%-a víz, az újszülötté 74%. A víz szerepe annyira alapvetõ, hogy ha például egy emberbõl két liter hiányzik (46 literbõl 4,3 %), akkor szomjan hal.
A rendezett víz fogalma
Az élõ sejteket, fehérjéket, enzimeket, szöveteket vízburok veszi körül, mely szerkezetileg teljesen más tulajdonságokat mutat kémiailag, fizikailag, mint az a köztudatban elõforduló vízrõl elterjedt. Ez a víz leginkább szerkezetileg a jégre hasonlít. Az oxigén molekulákat hidrogénhidak kötik össze, kémiailag a rendezett vízszerkezetben egy oxigénhez három hidrogén tartozik (H3O-). Ez a térszerkezet hasonlítható leginkább a piramisok szerkezetéhez. „Ahogy fent, úgy lent”- tartották az ókori bölcsek. A világmindenségrõl, a teremtésrõl alkotott elképzelések egyidõsek az emberi gondolkodással. Thalész a világ alap építõkövének tartotta a vizet.
A víz térszerkezete különbözõ lehet. A legkülönfélébb térszerkezetek alakulnak ki az élõ sejtek körül.
Az ilyen vízközösségek 10-70 vízmolekulát tartalmazhatnak és folyamatosan újabb rendezett vízklaszterek jönnek létre.
A rendezett víz dielektromos állandója is nagyon megváltozik. Bizonyos határig képes fenntartani saját belsõ mágneses pólusait. Az elektromosságból ismert a dielektromos állandó (szigetelõképesség). A jég például 3-5 értéket vesz fel, a hagyományosan ismert rendezetlen, döntõen monomér molekulákat tartalmazó víz dielektromos állandója 75-85 közötti er értéket vesz fel. A rendezett víz szigetelõképessége nagyságrendekkel kisebb, nagy merészséggel vezetõnek is nevezhetjük. A rendezett víz nem nyeli el a töltéseket, hanem felületén töltésátadásra képes. Ennek óriási szerepe van a sejteket körülvevõ hidrát-burokban, ahol is a sejtek közötti kommunikációk elektromos jeleit kell továbbítani. Abban a pillanatban, ha sérül a rendezett víz struktúrája, képletes nyelven beroppan a rendezett víz membránszerkezete, a sejtek kommunikációja sérül, ebben az állapotban fordul leginkább elõ a sejtburjánzás. Ezekre a „jégszerû” rendezett víztartományokra az élõ sejtek körül a 60-as években figyeltek fel a kutatók.
A víz térszerkezete mint rezonanciaszerkezet
A világûrben lejátszódó esemény rengésbe hozza az elektromágneses hullámokat. Ezek átszelik az ûrt és hasonló vibrációt keltenek a Földön. Rezonanciába lépnek egy olyan geometriai szerkezettel, amelynek alapfrekvenciája vagy felharmonikusai megegyeznek a kibocsátó rezgéskeltõvel. Az ilyen rezonanciába hozott geometriai rendszerek elõször befogadók, rezgés elnyelõk (ying tulajdonságúak), majd a rezonáló teret kitöltve energiamaximumokat elérve mint rezonancia generátorok kezdenek el mûködni (kiáradó, yang tulajdonságúak). A piramisoknál hasonló felfedezéseket tettek.
A víz térszerkezete segítségével képes a teremtés üzenetének rezgéseit felfogni. A víz térmemóriája végtelen, talán nem véletlen, hogy agyunk 90%-a víz. A víznek nagyon „rossz” tulajdonsága, hogy élete folyamán bármilyen élõ és élettelen anyaggal, elektromágneses rezgéssel, kémiai reakcióval találkozik, az lenyomatként ott marad az „emlékében”. Erre az emlékezésre csak a rendezett víz képes. Ezt a vizet addig tekintjük élõ víznek, amíg az életre jellemzõ rezgésekkel, rezonancia képességgel rendelkezik.
Születésünkkor, amikor a szülõanya testét elhagyja a kisded, akkor kerül elõször kapcsolatba, mint önálló rendszer a kozmikus világmindenség rezgéseivel. Ez az elsõ találkozás meghatározó lesz egész életén át. Errõl szól az asztrológiai.
A halál a rezonanciaképesség elvesztése, az ember vagy az élõlény nem képes a kozmikus energiák felvételére, tehát nem jut energiához és információhoz. A rendezett víz csak az életet szereti, és a rezonanciaképesség elvesztésével azonnal elindul a szervezett élet bomlása.
Mi történik a piramisokban?! Az elõzõekben már tisztáztuk, hogy úgy a piramis geometriai szerkezete, mint a víz térszerkezete rezonanciaképes a kozmoszból érkezõ jelekre. A víz az élethez kötõdik, ezért a halál beálltát követõen erõs oxidáció kíséretében elhagyja a testet.
Természetesen az információt közlõ vezérlõ funkcióját elveszti, melyet átvesz helyette a piramis. A piramis képes energiával és információval ellátni a sejteket, szöveteket, ezáltal érték el, hogy több ezer évig mumifikáltak maradtak. Négyezer éves gabonaszemeket vetettek el és ezek kikeltek, fittyet hányva az idõnek. Folyamatosan megkapták az élethez szükséges információt. Az idõ relatív fogalom, az ember találta ki. A teremtés nem más, mint az univerzum végtelen tágulása. Amikor eléri tágulásának határait, képes új univerzumokat létrehozni, melyet szimmetria robbanásoknak hívnak. Ez az elv mûködik a megtermékenyülésnél, a sejtek osztódásánál. Az emberi élet vége a halál, az univerzumok létének kiindulási és végsõ stádiuma a fekete lyuk.
Hogyan lehet az, hogy a víz mínusz 40 fokon sem fagy meg a piramis belsejében?! A rendezett vízstruktúrák hasonlóan mûködnek, mint a középkor városállamai. Belsõ törvényei mûködnek, saját erkölcseik szerint élnek, hisznek Isteneikben és képességük van az önvédelemre. Amikor ellenség közelít, a város kapuit bezárják és mindaddig, amíg az lehetséges, ellenállnak a rájuk zúduló támadásnak. Amint a faltörõ kos betörte a város kapuját, az megszûnt mint egység, felmorzsolta a betolakodó hódító sereg. Ugyanígy viselkedett Alexander Golod kezében is az üveg víz. A víz rendezett strukturális állapotában képes volt megõrizni belsõ egységét, szerkezetét. Amint egy kemény tárggyal ráütött az üveg oldalára, betört a kapu, a rendezett vízstruktúra már nem bírta kikompenzálni a külsõ rezgéseket és a kristályosodási folyamat beindult. Hasonló a jelenség ha rendezett, energetizált vizet forralni akarunk. A belsõ rendszer stabilitásától függõen akár 120-130 fokig képes a víz megõrizni halmazállapotát, csak ezt követõen válik gõzzé.
Egy megdöbbentõ példával szeretném befejezni a víz és a piramis kapcsolatát. 1959-ben Karel Drbal rádiótechnikus szabadalmat nyújtott be a Prágai Szabadalmi Hivatalhoz (szsz.: 91304). Egy Kheopsz piramis alakzatának megfelelõ zsilette borotvapenge élezõ készülékre. Természetesen a szabadalmat többszörösen visszautasították, de felfedezõnk hajthatatlan volt. Mivel a puding próbája annak elfogyasztása és a cseh tudományos akadémia férfitagjai úgyszintén gyakran koptatták borotvájukat, Drbalnak sikerült igazát elfogadtatnia. Ma is elfogadott és bejegyzett szabadalom a borotvapenge élesítése „piramis energiával”. Az acél edzésénél, a kovácsolt rétegek kialakításánál különös szerepe van a víznek. A vas-szén térháló kötéseiben találhatók vízmolekulák. A penge élén kialakult rácsszerkezetben is ott van a víz, mely arra törekszik, hogy az elõzõ állapotot, az alapállapotot helyreállítsa. Ha a megfelelõ energiákat képes a piramis segítségével, akkor képes az eredeti anyagszerkezetet is reprodukálni.
Befejezésképpen szeretném Önöknek a fenti szabadalomból Drbal piramisának arányait közölni kísérletezés céljából. Kemény kartonlap papírból vágjanak ki négy egyenlõ szárú háromszöget, amelynek alap:száraránya 15,7:14,94, ragasszák ezeket össze úgy, hogy a piramis a csúcspontjánál 10 egység magas legyen. A piramis egyik alap élét tájolják be észak-dél irányba. Készítsenek egy 3,3 egységnyi magas állványt és helyezzék pontosan a piramis csúcsa alá (állvány anyaga is papírból legyen). A penge élei kelet-nyugati irányban álljanak. Amennyiben kétélû pengéket szeretnénk élesíteni, úgy figyeljünk arra, hogy a penge éle merõleges legyen a piramis alapjára. A berendezést lehetõség szerint tartsák távol elektromos berendezésektõl. Akinek lehetõsége van 2,5 mm vastag rézpálcából is elkészítheti a piramis keretét, az oldallapokat nem feltétlenül szükséges beburkolni. Kísérletük eredményét osszák meg velem.
Felhasznált irodalom:
Lyall Watson: A természeten túl
Prof. dr. Szász András: Víz és élet
Harald W. Tietze: Vízgyógyászat
B.Schenk: Wohnung + Gesundheit 12/83
