Sajnos úgy a tudományos világnak, mint az emberiségnek, halvány sejtelme sincs arról, hogy a delfineknek mi a szerepük a „ mi “ világunkban. Teljes erõbevetéssel próbálják megfejteni nyelvüket, vagy a különbözõ hangtartományból álló hangjelzéseiket és persze a különös viselkedésüket az emberek iránt, vagy az emberekkel szemben. Viszont a legelgondolkodtatóbb viselkedésük a „tudatos“ öngyilkosság és az emberekkel szemben kimutatott önzetlen szeretetük. Az a sok ember, akiket kimentettek a tengerbõl még mielõtt megfulladtak volna, vagy a cápák marcalékaivá váltak volna.
A legutolsó eset, ami Florida partjainál történt, kb. 50 delfin vetette magát partra. Egy pár nap után következett a tudományos magyarázat, hogy oly nagy erõsségû mágneses vihar vagy téranomália volt, hogy elveszítették tájékozódó képességüket és partra vetették õket a hullámok. Félig-meddig ül is a magyarázat, de ne felejtsük el, hogy a delfinek tudatos lények. Itt a tudatosság alatt azt értem, hogy azt amit tesznek nem puszta véletlen vagy állati ösztön. Addig a tudósok nem találnak megfelelõ magyarázatot, míg a fizikai világtól el nem szakadnak vagy ha igen, lehet hogy már késõ lesz. Egy nagyon gyönyörû párhuzam van az emberiség és a delfinek között, hogy egyikõjüknek sincs természetes ellenségük, ami már magában elgondolkodtató ( elnézést: a delfinnek az ember és az emberrõl már nem is beszélve ).
Most van itt az a pillanat, hogy belemerüljünk a múltba és az ezotériába, egy pár mondat erejéig. Honnan is származnak a delfinek és miért említettem tudatosságot ? Még az atlantiszi idõkbe telepítették be a társbolygónkról a delfineket. Ezt több papírusztekercs és agyagtáblás írás támasztja alá, ami napjainkig fennmaradt. Arra most nem fogok külön kitérni, hogy hol és milyen helyeken maradtak meg ezek az iratok. Maradjon az olvasó számára is egy kis kutatás. A delfineket a célból telepítették be, hogy az „ önzetlen szeretet átadását “ megértse az emberiség. Itt van az, hogy létezik olyan tudatosság, amely nem emberi. A delfinek tudatos öngyilkossága az elvágyakozásnak a jele, mert nem tudtuk õket megérteni. Nem sikerült átadniuk az önzetlen szeretetet. Õk már nem az anyagi világból jöttek, nekik már nem kell ide visszaszületniük. A legérdekesebb az asztrális testük vagy vetületük, ami merõben más, mint az emberé. Most gondolom sokaknak eszükbe jut Darvin evolúciós elmélete vagy felismerése, amit én személy szerint zseniálisnak tartok, de a magassabb szintû spirituális világokra nem igaz.
Szóval ilyen egyszerû az egész és mi emberek, mint mindent, túlbonyolítunk. Meg kellene tanulnunk tisztelni és megérteni az életet, az élet lényegét. Oda kellene figyelnünk a körülöttünk lévõ világra és próbáljuk meg kinyitni a szemünket és nyitott szemmel járni.
Jász Árpád
|
