|
A Tai Chi története az alkímiáig nyúlik vissza. Ennek az õsi tudománynak - akárcsak nyugaton - a célja az arany elõállítása. Aranyon ebben az esetben nem a nehézfémet kell érteni, hanem azt a szellemi minõséget, amit leginkább az arany jellemzõivel lehet leírni: az õsanyagot, ami csendes, nyugodt, meleg, tiszta és makulátlan, végleges és ragyogó. Ez az az állapot, amit egy szellemi úton járó ember célul tûzhet ki.
Ennek az állapotnak az elérésére számos módszert fejlesztettek ki az idõk folyamán, és a taoista kolostorokban is többféle vállfaját ûzték az alkímiának. Különbözõ anyagokat használtak - mint a szellemi minõségek materiális megjelenési formáit - különbözõ szerek készítéséhez, ezt hívják külsõ alkímiának. Volt azonban egy olyan módszer, ahol szellemi és testi erõfeszítéssel próbálták elõállítani az "aranyat", ez a belsõ alkímia.
A belsõ alkímia koncepciója szerint a cél visszatérni a "Forráshoz", avagy az "Eredeti" vagy „Arany Test”-hez. Ez az „Arany Test” a jó egészséggel és a végtelen energiával jellemezhetõ. Az „Arany Test” az, ami minden ember birtokában volt valamikor, csak idõközben a negatív befolyások következtében elveszett. A visszatérés megvalósításának módja, hogy a testben lévõ egyik fajta belsõ energiát, közismert nevén „Chi”-t, folytonos gyakorlással tisztítjuk és kiegyensúlyozzuk. A teljesen tiszta és kiegyensúlyozott energiát hívják "Arany Pirulának". A neve azért pirula, mert ez tulajdonképpen a halhatatlanság elixírje.
A nyugati tradíciókban is megvolt ez a tudás, azonban itt sokkal hamarabb feledésbe merült, mint keleten. Az ókortól kezdve már csak a külsõ alkímia élt, és a belsõ alkímia tisztán szellemi része. A keleti gondolkodásmód sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a test és a szellem közötti összefüggés leírására.
Az elmélet szerint a lelki torzulások testi formában is jelentkeznek, és ha testünket rendbe hozzuk, az egyben a lelki blokkok feloldását is jelenti. Természetesen ez fordítva is igaz: ha lelki gyakorlatokat végzünk, azzal a testi problémákat is megszüntethetjük. Ez egy oda-vissza ható folyamat, és, ha harmonikus fejlõdést szeretnénk elérni, mind a két aspektussal foglalkoznunk kell. Ennek a felismerésnek a következtében alakultak ki a keleti mozgásmûvészetek, köztük a Tai Chi Chuan is.
A Tai Chi Chuan segítségével érték el a gyakorlók a „Tai Chi”-t (ami szó szerint annyit jelent, hogy a "Legnagyobb Végsõ", és a Yin - Yang típusú energiák kiegészített állapotát jelenti a testben).
A fentiek fényében talán kitûnik, hogy a Tai Chi-t egészségmegõrzõ gyógytornának tekinteni ugyanolyan hiba, mint pusztán harcmûvészetnek, mivel ezek csak mellékhatásai egy olyan folyamatnak, amely során igyekszünk elérni egy magasabb létszínvonalat, és kibontakoztatni a bennünk lévõ isteni szikrát, a Tao fényét. Aki ennek nincs tudatában, csak részeredményeket fog elérni, akár az egészségjavításban, akár a harcmûvészetek területén.
Az persze nem igaz, hogy a Taoista Tai Chi egyenes leszármazottja a kínai kolostori hagyományoknak. Ez a tudás sajnos elveszett, de alapítónk, Moy mester sokat rekonstruált belõle. A cikksorozat elsõ részében már volt szó róla, hogy Moy Lin-shin kisgyermekkora óta taoista kolostorban élt, és mestereitõl sokat megtanult a taoista tudományokból. Ennek ellenére, amikor a létrehozta az általa „Taoista Tai Chi”-nak elnevezett stílust, õ is a Yang stílusú Tai Chi Chuan-hoz nyúlt, ami már egy hosszú fejlõdési utat bejárt a külvilágban.
A Taoista Tai Chi-nak viszont a belsõ alkímia a célja, amihez az út a testi - szellemi egészségen keresztül vezet. Ennek hangsúlyozására szolgál az is, hogy nálunk a Chuan-t lehagyják a Tai Chi végérõl, mert a Chuan (ököl) kifejezés a pusztakezes harcmûvészetekre utal.
Berár Gábor |
