Õsi elképzelés, hogy fizikai testünk és örökéletû központunk között van egy átvezetõ kapocs és ez a lélek. Ennek különbözõ részeit is már régtõl fogva elkülönítették.
Az európai kultúrkörben a görögök az eidolont a finomtest képmást, hasonmást, tükörképet vagy árnyékot különítették el a psychétõl az életet jelzõ és éltetõ lélegzettõl.
Az egyiptomiak igen finom megkülönböztetéseket tettek: Ka volt a zöldesen lumineszkáló képmás, hasonmás, Ba a kedves, emberfejû lélekmadár, szíve IB hordta jó és rossz indulatainkat. De külön elnevezték Khaibit-ot, árnyékos, sötét tulajdonságaink hordozóját és Khu-t magasabb szellemi mûködésünk képviselõjét. Kedvezõ megítéltetés esetén a lélek Sahu-vá változott, dicsõséges, feltámadott testet kapott.
Az õsi sámánizmus is megkülönböztetett háromfajta lelket, amelyek – szerintük – egy emberben úgy függtek össze, mint egy ujj körme-húsa-csontja. E három lélek a létfenntartó, a tudatos és a vándorló (reinkarnálódó) funkciót töltötte be. Ha az elsõ elhagyta a testet az okozta a halált, ha a második, az az öntudatlanságot vagy transzállapotot. (Érdekes módon elkülönítették a különbözõ sámáni élmények szintjeit. Az elsõ két formára ma azt mondanánk: médiumitás. Ekkor a tudatos lélek elhagyja a testet és más lelkekkel, szellemekkel teremt kapcsolatot, vagy pedig testét átadja más szellemnek, léleknek. A harmadik formára ma azt mondanánk: prófétaság. Ekkor a tudatos lélek nem hagyja el a testét és úgy teremt kapcsolatot, vagy fogad be más lelket, szellemet.)
A hinduizmus a durvatest mellett elkülönítette a finomtestet, kauzáltestet, isteni ént. A finomtest a hordozója az élõ, érzõ és értõ léleknek (prána, alsó és felsõ Manas). Kauzális, szellemi minõség az intellektus, a Buddhi. Végül pedig isteni énünk, tudatosságunk forrása az Atman, ami azonos magával a teljes istenséggel Brahmannal.
A keresztény Biblia elkülönítette a testet, lelket, szellemet. (A késõbbi dogmák sajnos megtörték a teljes láncot és csak szellemi természetû lelket engedélyeztek az embernek.) Pedig a teljes vonulat így festene:
animus vegetativa: éltetõ lélek
animus animalis: érzõ lélek
animus spiritualis: tudatos lélek
spiritus individualis: egyéni szellem
Spiritus Sanctus: Szent Szellem
Filius: Fiú Szentháromság Pater: Atya
Tehát az egyéni szellem kapcsolja össze a lelket a szentháromságos Egyistennel.
Lássuk, hogy a tudományos megfigyelés, az utolsó száz év pszichoanalízise mit tárt fel az emberi lélekrõl. Az egész irányzat „Freud díványáról” indult ki. Õ csak az ún. ösztöntudattalant tárta fel és az Id-et (ösztönént „õsvalamit”), ego-t (tudatos ént) és szuperego-t (~ lelkiismeretet) különítette el.
De a további analízis mélyebb rétegeket tárt fel. A Jung által elkülönített lelki struktúra a következõképpen fest:
Élõ fény árnyéka 156. o. 12 sortól (lábjegyzet nélkül) a 157. o. 3. bekezdéséig
„ami alapvetõen egy és ugyanaz”
V/2 ábra a 158. oldalról
A magyarországi származású Szondi Lipót a személyes és kollektív tudattalan közé odahelyezi a családi tudattalant is (az „õsök várócsarnokát”).
Viktor Frankl pedig kimondja, hogy ösztöntudattalanunk alatt létezik egy szellemi tudattalan is s ebben egy tudattalan vallásosság, a transzcendencia felé hajtó erõ.
Perls szerint csak ennek megelevenedése vezet el az igazi létbe, különben egész biológiai társadalmi életünk csak tévedés, ál-egzisztencia.
Máig nagy utat tett meg a lélek gyógyítására törekvõ pszichoanalízis.
Élõ fény árnyéka 177. o. 2. bekezdés: Freud díványától a 178. o. fejezet végéig.
(E cikkben szerepeltek részletek az Élõ Fény Árnyéka c. könyvbõl.)
