|
Az az egységes elv, amely egyaránt képes mûködtetni az univerzumokat és a legkisebb egysejtû élõlényeket, az a rend, amely a fémek kristályszerkezetének rendszerét kialakítja analógiába kerüljön a világmindenség tágulásával, a mai napig lehetetlennek látszott.
Az Isten, mint teremtõ a mai értelmezés szerint egyfajta végtelen információhalmazzá alakult át, amely mindenben megtalálható. A középkor filozófusa megfogalmazásában az Isten „minden a mindenben”. (Aquinói Szent Tamás)
Közel egy évtizede ismerheti a világ a Maindelbrot egyenlet alapján a fraktálokat. A fraktálok legérdekesebb tulajdonsága, hogy végtelen variációs alakzatokat képes létrehozni úgy, hogy eközben fraktálhalmazok keletkeznek, amelyek újabb fraktálrendszerek részét képezik. Ezeknek a fraktáloknak egy megmagyarázhatatlan rendezõelv szerint nincs véges kiterjedésük, és nincs végtelen oszthatóságuk. A fraktálok és a természet kialakulása között nem elhanyagolható azonosságok észlelhetõek. Ezeknek egységes alapelvük, hogy a legkisebb fraktálban ugyanaz a rendezõelv megtalálható, mint a legbonyolultabb, összetett alakzatokban.
ÁBRA egy fraktál fénykép
A természet kialakulásánál a fraktáljelenség úgy figyelhetõ meg, hogy egy pontból, egy sejtbõl, egy információból kiindulva az élõ szervezetek elérnek egy bizonyos mennyiségi halmazt. Ezen a kulminációs ponton egy újabb rendezõ elv kezd érvényesülni, és azonos felépítõ elemekbõl, de más geometriai formát kezdenek létrehozni. Ez egy újabb határig növekedik, és ez a folyamat mindaddig folytatódik, amíg a teremtményre jellemzõ maximális kiterjedést el nem éri. Így alakulnak ki a levelek, az ágak, a fák, a gyökerek.
Az új világkép alapja, a formarezonancia
Einsteinnek köszönhetõen a fizika eljutott odáig, hogy a teret, mint fizikai dimenziót elfogadja. A tér minden vallásfilozófiában elõfordul, a tér az az egység, amelyben az egy és oszthatatlan teremtõ, a láthatatlan, nemtelen megnyilvánul, és osztottá válik.
A formarezonancia elmélet alapja, hogy a teremtõ üzenet (Isten) végtelen vándorlása folyamán találkozik egy olyan tökéletes formával, amelyben alakot ölthet. A formának azért nagyon fontos tökéletesen felvennie a teremtõ üzenetet, mert csak így jöhet létre a teremtés. Ez az üvegcipõ elve.
Arra, hogy a teremtés létrejöjjön, nagyon kicsi az esély, mivel a teremtõ üzenet egy speciális geometriai alakzat felvételét teszi szükségessé.
A világ keletkezésekor erre csak egyetlenegy dolog volt alkalmas, ez a víz.
Ókori filozófusok szerint is a világ alkotóeleme az arkhe a víz volt (Thalész). A víz gáznemû, vagy folyékony formája egyaránt alkalmas arra, hogy bármilyen alakzatot felvegyen. A világmindenség születésének analógiájára alakult ki az élet a Földön is, ahol az élet szülõanyja az õstengerekben a víz volt.
Mi a teremtõ üzenet célja a teremtéssel?
A teremtõ üzenet a teremtõ formában, a vízben meglátja képmását. Ez a tükörkép önmagában felvázolja a teremtmény teljes alakját, formáját. Ez a teremtés determinációja. A teremtés azért jött létre, mivel az egy és oszthatatlan megosztható volt. A teremtés vágya, a teremtõ forma kitöltése maga a teremtõ tökéletlensége. Az õ kétségei, hibái, és csodálatossága nyilvánul meg minden teremtményben. A teremtmények feladata, hogy felismerje önmagában a teremtõ hibáit, és változtasson rajta. Ha ez például egy ember életében nem következik be, akkor csak a megszületése kori eleve elrendelt sorsát képes megélni, és nem fejlõdik, mindaddig járja a mókuskerekét, amíg rá nem jön, hogy mi a dolga a világban.
A végtelen tágulás
A teremtés a teremtõ üzenet megnyilvánulása nem egy egyszeri jelenség, hanem egy sorozat. A teremtõ üzenet megnyilvánul, és elkezdi tágulását, felveszi a teremtõ formát. Abban a pillanatban, hogy kitöltötte a formát (amely rabul ejtette), a teremtõ üzenet azonnal szabadulni akar a fogságból. Ez az a végtelen robbanás, ez a leírhatatlan sikoly, amely az õsrobbanás pillanatában keletkezett, ez az a hang, az alaphang, amely az egész Univerzumot azóta is kitölti.
A nagy robbanásban a világ alkotóelemei (elektron, proton, neutron) a végtelenségig felhevültek. Ezeknek a hûlési folyamatában jöttek létre az Univerzumok, az anyagok különféle fázisai, összetételei.
A rezonanciaképesség a teremtõ üzenet megnyilvánulásának alapja
A teremtõ üzenet és a teremtõ forma alapkapcsolata a rezonancia. Egy meghatározott térrezonátor csak egy bizonyos frekvenciájú és amplitúdójú jelre van tökéletesen kihangolva. Az alap rezonátor volt az a tüzes gömb, amelyben a teremtõ üzenet megnyilvánulása létrejött. A teremtés alapvetõ kritériuma a megfelelõ forma, és a rá jellemzõ rezonanciaképesség. Ezek vertikális és horizontális hierarchikus rendszereket képeznek, amely azt jelenti, hogy a nagy egységes információ rétegzõdve egyre kisebb részinformációkra bomlik le. Tehát az egysejtû élõlény megnyilvánulásának is az alapja, hogy az õt létrehozó genetikai információ tartalmazza a rá jellemzõ geometriai forma alakzatát. Az erre a formára jellemzõ információ életet fog kelteni abban az egysejtûben.
Amikor nagy tömegében elérik a rezonanciaképességnek azt a határát, ahonnan egy újabb dimenzió lép életbe, akkor a nagyobb tömegû forma képes lesz az információnak egy felsõbb szintjét befogadni.
A kérdés megértéséhez három ábrát szeretnék Önöknek bemutatni. Az elsõ Hildegar látomása a világ teremtõdésérõl és rétegzõdésérõl, a második egy egyszerû csigaház elektromos hullámalakzata, a harmadik egy saját látomásom a világ rétegzõdésével kapcsolatban.
A Naprendszerünk is úgy alakulhatott ki, hogy a Nap, mint rezonancia középpont kialakította a maga egyszerû kristályszerkezetét, ahol az atommag körül keringõ elektronok a bolygók. A rezonanciarendszer feladata az információ befogadása a rezonanciaformába, átalakítása anyaggá, energiává, és az információ generálása. Ez az információ, amely egy lebontott része a teremtõ üzenetnek, minden esetben már tartalmazza annak a szituációnak a történéseit, ahol generálódott. Ennek fényében könnyebben lehet értelmezni azt a kijelentést, miszerint minden teremtett gondolat jelen van valahol az Univerzumban, és kifejti a hatását.
Vagy gondoljuk végig azt a jelenséget, amikor ikertestvérek ugyanazokat az érzéseket érzik azonos idõben, de más helyen. Õk, mint rezonanciaforma egység nagyon hasonlóak. A bennük generálódott teremtõ üzenet kisugárzott információjellege már tartalmazza a velük történt eseményeket is. Mivel az õ geometriai formájukra jellemzõ teremtett információk nagyon könnyen generálódnak a hasonló ikertestvér formaalakzataiban, így könnyen felfogható a jelenség mûködése.
A súlypont, vagy gyökérpont
Az alap rezonanciaforma, az õsrobbanás, egy gömbalakzatban jött létre. Minden teremtényben megtalálható a PI-geometria, mint a teremtés alapja.
Egyiptomi piramisok tanulmányozásakor legelõször az alapél és magasság függvényében a PI-geometriát lehet fülön csípni. Ennek is legtökéletesebb formája a Kheopsz – piramis, amelynek van egy mai napig megmagyarázhatatlan építõeleme, a nagy fok. A nagy fok (a szügypont, vagy súlypont) alapján a piramist egy tengelyre felfûzve megpördíthetnénk. Ez az a pont, amelyet kínai orvoslás nyelvén a piramis gyökércsakra pontjának neveznénk, a piramis rezonancia alappontja, ami lehetõvé teszi részére a teremtõ üzenet (információ) vételét, és a gyökérpontból kiindulva a kisugárzását.
A piramis, mint rezonanciaforma képes különleges tulajdonságokat magára ölteni. Ennek a tulajdonságának köszönheti azt, hogy a piramis belsejében elhelyezett elhunyt fáraók, egerek mumifikálódtak, és a több ezer év óta ottfelejtett magvak megõrizték csírázó képességüket.
Hogyan lehetséges ez?
Az emberi szervezet az Univerzum analógiájára hierarchikus rezonanciarendszerek halmaza. A sejtszintû öröklõdés magjában a DNS hárfáinak húrjai feszülnek. Az öröklõdési információ a szülõk kijavított, egyesített tudását õrzi. A sejtek osztódása egyre bonyolultabb geometriai formákat hoz létre, amelyek egyre nagyobb információt képesek kigenerálni a teremtõ üzenetbõl.
Az élet alapja itt is a víz, amely a szervezetünkben rendezett formában fordul elõ. A víz rendezettsége nem jelent mást, mint azt, hogy a víz elveszti az általunk ismert fizikai és kémiai tulajdonságait, és egy „kristályszerkezetbe” rendezõdve rezonátoralakzatként kicsatolja annak a közegnek az információját, amelyet éltet és szolgál.
A víz nem tiszta formában fordul elõ szervezetünkben, hanem különféle kémiai anyagokkal változatos geometriai struktúrákat hoz létre azáltal, ahogy a kémiai kötések kialakulnak.
A rendezett víz zárt, a rendezettség határán olyan relégiók találhatók, amelyek a külsõ zavaró irritációkat kikompenzálják (kémiai, elektromágneses és mechanikai vibrációs).
A rendezett víz már egy sejtszinten is mûködik, úgy veszi körül az életet, mint az ókori városállamokat körülvevõ kõfalak. Egy kapu van az egész városon, ez az a rezonanciapont, amin keresztül a rendszerre jellemzõ információkat bevihetjük, illetve onnan kigenerálhatjuk.
A sejtcsoportok, szövetek, szervek mind a rezonanciarendszer hierarchiájához tartoznak.
A legfelsõbb irányító az agy, ahol az információk úgyszintén több millió rezonátorrendszerek felügyelete alá tartoznak. Az agyban mûködõ rezonanciarendszerek meghatározóak, mivel ezek alapján tartozunk különféle rezgésközösségekhez. Ezeket nevezik egregoroknak. Számtalan ilyen egregor létezik (család, haza, nyelvközösség, ikertestvérség stb.).
Mi történik akkor, ha a szervezet rezonanciaképessége leromlik, vagy a hierarchikus rendszerbõl valamelyik résztvevõ kiesik? A leosztott információ megszakad, tehát azt mondhatjuk, hogy a rezonanciaképesség elvesztése vezet a halálhoz. Ha egy Univerzum elveszti rezonanciaképességét, akkor nem képes tovább információt kicsatolni (természetesen lesugározni sem), az alkotóelemek egymásba zuhannak (a végtelen információval feltöltött feketelyukak jönnek létre, ezek a világmindenségek köldökpontjai).
Az élõ szervezetben a rend fenntartásának alapvetõ eleme a rezonanciaképesség megõrzése. A rendezett víz állapota csak úgy maradhat fenn, ha folyamatosan információt képes kicsatolni a hierarchiában fölötte lévõ rezonanciarendszerbõl. Abban a pillanatban, hogy az élet kihuny az élõ szervezetbõl, az információ nem érkezik. A rendezett víz mindaddig fenntartja rendezettségét, amíg határain ezt a belsõ energiájából, információjából képes fenntartani. Amikor a falakt betörik, azonnal átalakul az általunk ismert H2O-vá, ami viszont a legtökéletesebb kémiai alapelem. Megindul a szervezet kémiai lebomlása. A piramis ebben úgy segít, hogy átveszi a szervezet elpusztult rezonanciaalakzatát, és a rendezett vízstruktúrákat információval látja el. Ez egy korreláció, amely egymásra hatást jelent.
A rendezett víz geometriai struktúrája arányaiban nagyon hasonlít a piramisok geometriai szerkezetéhez.
ÁBRA Piramis szerkezet, és tetraéderes vízszerkezet.
A mumifikált testnek nincs vízutánpótlása, ez azt jelenti, hogy a rendezettség fenntartása közben a rend érdekében folyamatosan vízvesztés következik be. Ez az utolsó vízmolekula felhasználásáig is érvényben maradhat. Ennek az eredménye az, hogy a rendezett víz nem válik kémiai vízzé, és nem bomlanak le a sejtek, szövetek.
A korreláció egy nagyon fontos törvénye a teremtésnek, amelyrõl most nem kívánok szólni részletesebben. Egyenlõre csak azt fogadják el, hogy minden teremtmény magán hordozza a világmindenség összes teremtményének üzenetét, lenyomatát. A sámán ebbõl volt képes jósolni, Nostredamus ennek az elvnek az alapján tudott próféciákat mondani.
Ha a próféciák nem következnek be, annak mindig az az oka, hogy az emberek felismerik a rájuk rótt determinációjukat, megértik, hogy mi az, amint változtatni kell, és azon változtatnak is.
A teremtõ üzenet célja a végtelen tágulás, az evolúció, amellyel elkerülhetõ az involúció, a szûkülés, a világok lebomlása.
Rajtunk áll, vagy bukik, hogy a járt utunkat hogyan tudjuk felismerni, és átértékelni annak érdekében , hogy a világ ne állandó tágulások és szûkülések sorozata legyen, hanem a teremtõ üzenet igazi alapcéljának megvalósulása.
Jakab István
|
